Azt hiszed, te döntesz? Tévedsz.
Valójában egyelőre egy olyan járműben ülsz utasként, amelyet a gyerekkori gátlásaid irányítanak. Amikor a főnököd péntek délután rád dob egy újabb projektet, és te bár legbelül ordítanál, mégis mosolyogva rábólintasz, nem „kedves”, vagy „segítőkész akarsz lenni”. Egy tanult programot futtatsz.
A „kihasználható ember” szerepköre (és rengeteg másik még mellette) nem sorscsapás, hanem egy precíz érzelmi gépezet eredménye. Hiába próbálod „megemberelni” magad, a puszta akaraterő, a kitartás, az elhatározás, vagy a megértés kevés a tudattalan logikájával szemben. Ahhoz, hogy visszavedd az irányítást, nem több önbizalomra, hanem a gátlásaid titkos mechanizmusának megértésére van szükséged. Az nyitja meg az utat a feldolgozás és azon keresztül a változás felé.